Minibölcsi II

Ma anyának CTG vizsgálatra kellett mennie és mivel hírhedten sajtkukac természetemet nem merte bevállalni így segítséget kellett kérnie. A segítség Kriszti anyukától jött, aki a kedvenc iker (ahogy én mondom: iki) barátaim anyukája... szóval ő bevállalta, hogy elszórakoztat a másik három porontya mellett, amíg anyu megjárja az SZTK-Parkváros távolságot...

Délelőtt szuper idő volt, így a játszótéren tudtunk szaladgálni, kuckózni, homokozni...

Utána pedig kaptam szuper ebédet is és szokás szerint boldogan játszottunk tovább a lakásban is, egészen anyu megérkeztéig...

Viliéknél

Múlt hét elején a balatoni mókánk óta először megint meglátogattuk Viliéket... no nem azért mintha haragban lennénk, de picit nehezen szántuk rá magunkat Érd-Göd távolságra és igazából az ok én vagyok, mivel annyira nem szeretek autózni... bár mióta nézelődni tudok, Anya pedig kiváló idegenvezető, azóta egy fokkal jobb a helyzet, pláne, hogy most pl. oda és vissza is csak egy óra volt az út... no de a lényeg:

Persze szokás szerint jól éreztük magunkat, Vilivel jókat ettünk, igazából úgy látom Vilinek én még néha kicsit sok vagyok, pláne amikor rámászom azt nem bírja, pedig Anya is magyarázza mindig, hogy nem szeretik ám úgy általában a babák, ha egy másik baba birkózótársnak használja, de én már csak egy ilyen közelséget igénylő legény vagyok... és végre Olivért is megismerhettük személyesen, aki egy igen kellemes oldalát mutatta be, hiszen délelőtt négy órát aludt egy huzamban, tehát szinte váltottuk egymást alvásban... Na igen az altatás... anyuék először megpróbálták egy szobában, de olyan hancúrozás hangjai hallatszottak le, hogy inkább külön szobában aludtunk..
És végül a képek:
Itt még üresek a tányérok














Egy kis ugrálás az ágy tetején (úgy látom ez minden családban "menő"):


















Zsuzsiék hárman:













Mi meg azért gyakoroltunk is egy kicsit Olivérrel, hiszen pl. közösen át is pelenkáztuk:

Csendtörés

Annyi minden történt múlt héten, többek között a fényképezőgép is lemerült, hogy csak ilyen "hosszú" szünet után jelentkezünk...

Igazából sok-sok képet készültünk feltenni arról, hogy milyen vicces vagyok pl. borítékkal a fejemen, amikor csákónak használom és hogy Ede mackómmal milyen jókat tudok táncolni, de valszeg az elem merülése miatt nem lettek jók a képek, így ezt nem tesszük, egyetlen egy videó részlettel kedveskedünk a rajongóknak, íme:

A hétvégét pedig Lali papiéknál töltöttem Anyával, mert nálunk az emeleti padlóborítás egy kis javításra szorult és Apa úgy gondolta, hogy gyorsabban halad a munka, meg a száradás (ami ugye nyitott ablaknál télen nem egy meleg lakást eredményez), ha mi biztonságban vagyunk a mamáéknál... ez így is volt, Lali papit már kora reggelente boldogítottam (fogzás miatti koránkelés), de így még néha a napfelkeltét is együtt csodálhattuk meg. Anyával lelkesen jártunk a múltkor már felfedezett játszótérre, pláne, hogy olyan gyönyörű szinte már-már tavaszias idő volt... hétfőn este pedig otthon boldogan fedeztem fel a frissen öntött betont :-)

Költözés

Az egyre közeledő határidő arra sarkallta anyuékat, hogy szobát cseréljünk... tehát én mentem az ő nagyobb hálószobájukba és ők beköltöztek az én kis kuckós szobámba. Anyának voltak fenntartásai, hogy miként fogom ezt a változást viselni, de jelentjük a legcsekélyebb mértékben sem hatott meg a dolog, sőt egyenesen fel voltam dobva (ami érthető, hiszen szuper nagy méretű szobával rendelkezem egyelőre egyedül... persze lesz ez még így sem :-))

Itt éppen magamra kanyarítottam szuper poncsómen jelmezem, hiszen szuper poncsómen ott segít, ahol tud :-)

Majd apának tartottam egy kis szerelési segédletet:

Nem is értem, hogy fér el egy ilyen kicsi ágyon Anya és Apa (néha ők sem), pláne, hogy alkalmanként engem is vendégül látnak (igaz ez ritka eset)... de megnyugtattak, már úton van az új és lényegesen nagyobb ágyuk... végül is most már egyre többen kell, hogy elférjünk benne...

Kelet-Európa legszebb...

fenekét apától örököltem... és ilyen vicces módon (is) tudom mutogatni :-)

Kései angyalka

Szombaton nálunk jártak Lázárék, akikkel kicsit megkésve ugyan, de a karácsonyt pótoltuk...
Lázárral egész jól összemelegedtünk, a kiváló bújóhelyemet is megmutattam neki:


















Sőt még egy kis birkózás is volt az én kis ütött-kopott kanapémon :-)

Misivel

Ma megint nálunk járt Misi és Boti baba... először a karácsonyra kapott játékokkal próbáltam elvarázsolni, de volt olyan, ami meg is ijesztette, szóval ez ügyben nem voltam teljesen sikeres, aztán persze a közös kölesgolyózás meghozta egyéb jellegű étvágyunkat is, így egy kis vacsorát is elfogyasztottunk - sőt még Boti étvágyát is meghoztuk, hiszen ő is gyorsan becumizta a maga kis adagját - majd vacsora után még az emeletre is felmentünk... itt éppen a felmenetel előtt pihentük ki a vacsora fáradalmait:

Minibölcsi

Az iker barátainkkal mindig úgy érzem magam, mint egy minibölcsiben, csak talán még boldogabban, hiszen az anyák is mindig kéznél vannak...
Itt éppen szelíd motorosokként száguldozunk:














Itt pedig nálunk a "kantinban":

Dobogókő

Végre sikerült felavatni a szánkómat...(meg az új síruhámat :-)) ugyanis az irányt Dobogókő felé vettük, ahol a hírek szerint még, vagy úgy egyáltalán akadt hó... és tényleg volt hó, csodaszép napsütés, havas fák, sok-sok gyerek és ember...

Íme szánkózás közben:
































Persze sokszor kiszálltam, olyankor aztán lábon:


















vagy négykézláb közlekedtem :-):


















Lényeg, nagyon élveztem a havat, de úgy láttam az ősök is...:-)