2007. december 31., hétfő
Előszilveszter
Nagyzolás....
2007. december 29., szombat
Etetőszék
2007. december 28., péntek
2007. december 27., csütörtök
Gimnasztika
Kex
Mostanában azt az új szokást vettem fel, hogy kinézem a felnőttek szájából az ételt, ebből Anya arra következtetett, hogy hátha (!) rágni szeretnék, először almával próbálkoztunk, majd ma egy kis babakekszet ropogtattam, egyelőre ez nagyobb para, mint siker, egy kicsit elnyammogtam rajta, de annyira nem hatott meg, így ezzel még egyelőre várunk.
Azért a képet közzé teszem:
Azért a képet közzé teszem:
2007. december 26., szerda
Karácsony másnapja, avagy az első :-)
Szóval 25-én pedig a Varga Családnál folytattuk a karácsonyolást, ott volt Anyumama Dédi is, akit rég láttam, így külön örültem Neki.


Itt hamar belecsaptunk a lecsóba és megkezdtük a csacskaságok átadását :-) (itt anyuék legnagyobb öröme az én etetőszékem volt):



Itt éppen Pöttyös Nagyi ölében ülök (mindig ebben a csini pöttyös felsőjében van (na jó ez így butaság, mert nem mindig csak sokszor :-) és nagyon szemet gyönyörködtető) és Paul babámnak örömködök:


És végül egy karácsonyi csoportkép, amiről csak Öcsü Bácsi hiányzik, aki készítette a fotót :-)

Jah és a gyönyörű etetőszékem:

Ez a nap még azért is izgalmas volt, mert ez volt az első éjszaka, amit nem a kis ágyacskámban töltöttem, sajnos túl izgalmas lett, de hát nem fárasztok senkit a nyavajáimmal...
Itt hamar belecsaptunk a lecsóba és megkezdtük a csacskaságok átadását :-) (itt anyuék legnagyobb öröme az én etetőszékem volt):
Itt éppen Pöttyös Nagyi ölében ülök (mindig ebben a csini pöttyös felsőjében van (na jó ez így butaság, mert nem mindig csak sokszor :-) és nagyon szemet gyönyörködtető) és Paul babámnak örömködök:
És végül egy karácsonyi csoportkép, amiről csak Öcsü Bácsi hiányzik, aki készítette a fotót :-)
Jah és a gyönyörű etetőszékem:
Ez a nap még azért is izgalmas volt, mert ez volt az első éjszaka, amit nem a kis ágyacskámban töltöttem, sajnos túl izgalmas lett, de hát nem fárasztok senkit a nyavajáimmal...
Karácsony
Mint megtudtam a karácsony a szeretet és Jézuska születésének ünnepe, amit jelképes dolgokkal ünneplünk minden év decemberében. Jézuska ráadásul nagyon kedves Valaki, mert szülinapja alkalmából ő lepi meg a kisgyermekeket, sőt a felnőtteket is ajándékokkal, persze nálunk sem volt ez másképp (azt is tudom, hogy más országokban ezt a télapó teszi).
Mégis az egész ünnepben az volt a legszebb, hogy együtt lehettünk családunkkal és gondoltunk azokra, akik már nem lehettek velünk...
Első nap reggel arra mentem le, hogy egy fa villog a sarokban, gyorsan megcsodáltam, de az előzetes várakozásokkal ellentétben annyira nem nyűgözött le...leginkább meg akartam tapintani (no meg kóstolni)
Majd átmentünk Irma dédihez Boldog Karácsonyt kívánni Apuval és Peti Nagybácsival, addig Anya ügyeskedett a konyhában, hogy az esti vacsira minden kész legyen.
Korán értünk haza így Peti végre sokat szórakoztatott engem, persze felváltva Apával:


4 óra körül betoppant Laci Nagypapi és Peti is, aki időközben elslisszolt és elkezdődött az ünnep:

Csillagszóróztunk, ami viszont nagyon lenyűgözött


A teljes lenyűgözöttség:
Ezek után mindenféle csacskaságokkal megajándékoztuk egymást (persze volt közte kevésbé csacskaság is, de a fene érti, anyuék miért örültek úgy az új autósülésemnek :-)) ja a képen még a régiben ülök, amit szintén szerettem:


Ebben a nagy történésben én egy kicsit elfáradtam, így lefeküdtem egy kicsit, így a felnőttek megették az ünnepi menüt:
Majd újult erővel visszatérve ismét szórakoztattam a nagyérdeműt:

Ez meg egy kép arról, hogy az ember mindig arra hasonlít, akinek éppen az ölében ül (minden esetre remélem az eszemet Pétertől öröklöm :
Mégis az egész ünnepben az volt a legszebb, hogy együtt lehettünk családunkkal és gondoltunk azokra, akik már nem lehettek velünk...
Első nap reggel arra mentem le, hogy egy fa villog a sarokban, gyorsan megcsodáltam, de az előzetes várakozásokkal ellentétben annyira nem nyűgözött le...leginkább meg akartam tapintani (no meg kóstolni)
Majd átmentünk Irma dédihez Boldog Karácsonyt kívánni Apuval és Peti Nagybácsival, addig Anya ügyeskedett a konyhában, hogy az esti vacsira minden kész legyen.
Korán értünk haza így Peti végre sokat szórakoztatott engem, persze felváltva Apával:
4 óra körül betoppant Laci Nagypapi és Peti is, aki időközben elslisszolt és elkezdődött az ünnep:
Csillagszóróztunk, ami viszont nagyon lenyűgözött
A teljes lenyűgözöttség:
Ezek után mindenféle csacskaságokkal megajándékoztuk egymást (persze volt közte kevésbé csacskaság is, de a fene érti, anyuék miért örültek úgy az új autósülésemnek :-)) ja a képen még a régiben ülök, amit szintén szerettem:
Ebben a nagy történésben én egy kicsit elfáradtam, így lefeküdtem egy kicsit, így a felnőttek megették az ünnepi menüt:
Majd újult erővel visszatérve ismét szórakoztattam a nagyérdeműt:
Ez meg egy kép arról, hogy az ember mindig arra hasonlít, akinek éppen az ölében ül (minden esetre remélem az eszemet Pétertől öröklöm :
2007. december 23., vasárnap
Seasons Greetings (a politikai korrektség miatt :-))
Bandita
Lajos Nagypapi
Szombaton Anyu a nagybevásárlást úgy intézte el, hogy Lajos Nagypapi gondjaira bízott, aki nagyon örült, hogy végre felügyelet nélkül tölthetünk el egy kis időt kettesben, sok kép nem készült, hisz nem volt aki fényképezzen, de azt még sikerült megörökíteni, ahogy a tízórait lapátolja nagypapi a számba...
2007. december 21., péntek
Tudományok
Itt az ideje, hogy számot adjak tudományaimról:
Egyre jobban megy a négykézlábazás, most már nem csak mackózva, azaz kitámasztva tudok négykézlábazni, hanem be tudom maga alá rántani a lábam támaszték nélkül is:
eközben sokszor már egy kézzel megtartom magam, sőt próbálok előre haladni, több-kevesebb sikerrel:


tökéletesen be tudok tolatni bárhova, sokszor a szekrény, kanapé alá, ahonnan aztán az ősöknek kell kihalászni:
Felfedeztem a fiókokat, ami egyelőre nagy veszélyeket hord magában, lefejelés és ujjrácsukódás szinten, de Anya mindig résen van:

És az utolsó dolog, ami nem tudomány, hanem tény: kibújt a második fogacskám alul, de a fogak egyelőre nem fotózhatóak... :-)
Egyre jobban megy a négykézlábazás, most már nem csak mackózva, azaz kitámasztva tudok négykézlábazni, hanem be tudom maga alá rántani a lábam támaszték nélkül is:
eközben sokszor már egy kézzel megtartom magam, sőt próbálok előre haladni, több-kevesebb sikerrel:
tökéletesen be tudok tolatni bárhova, sokszor a szekrény, kanapé alá, ahonnan aztán az ősöknek kell kihalászni:
Felfedeztem a fiókokat, ami egyelőre nagy veszélyeket hord magában, lefejelés és ujjrácsukódás szinten, de Anya mindig résen van:
És az utolsó dolog, ami nem tudomány, hanem tény: kibújt a második fogacskám alul, de a fogak egyelőre nem fotózhatóak... :-)
Vili látogatása
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)