túl sok minden történt, szóval most egyben tartunk beszámolót...Először is sajnos a hét nagy részét a tűzoltó utcai klinikán töltöttük, ahol találtunk egy nagyon lelkiismeretes füldoktornénit (ha valakit érdekel szívesen megadom az elérhetőséget a szerk. :-)),
akinél még múlt hét szombaton jártunk először magánrendelésen, hétfőn felvettek a tűzoltó utcában a fülészeti osztályra, kedden pedig enyhe altatásban megműtötték a fülecskémet. Az altatás alatt megint kiszúrták a dobhártyácskámat és kiszipákolták az ott pangó váladék tengert...
továbbá remek orrtisztításos technikát tanultunk és gyakoroltunk, illetve kaptam egy szuper inhalálós szerkentyűt is.
Az egész tortúrát felnőtteket is meghazudtoló önfegyelemmel viseltem, végig megőriztem vidámságomat, csak a nagyon válságos pillanatokban sírtam...nagyon élveztem a rácsos kiságyat, amelyet átmenetileg kaptam (nem aludtunk bent), illetve amikor már nagyon-nagyon elfáradtam (3/4 5-kor keltem és 12 körül sikerült csak álomba szenderülnöm), akkor Anya vállán pihentem ki fáradalmaimat... egészen addig, amíg egy másik kisgyerek fel nem üvöltött....
És egy pár szösszenet a hétből:
Egyik nap így vártam Anyát egy szunyókálásom után, hogy mikor veszi már észre, hogy fent vagyok:
Ez a szuper inhalációs készülékem, amit már profin használok (Apa nadrágján a foltot is én okoztam, nem kell félreérteni :-)):
Itt pedig kérem szépen Anya lerakott egy picit a járókába, hogy tudja csinálni a dolgát, erre megtréfáltam, mert hiába vitték már lejjebb a járóka alját, először feltérdeltem, majd pedig fel is álltam és ott álldogáltam, hogy ugyan vegyék már észre mennyire felesleges engem ide bepakolni:
3 megjegyzés:
Jobbulatot a csemetenek!
Na mar hianyoltuk nagyon a blogot! Remelem mar sokkal jobban van Zsombi!
Itt vagyunk, csak tényleg alig voltunk itthon :-( még járunk kezelésre, de tudosítunk folyamatosan az állapotáról!
Jó az újságban a fotó a kisfiadról :-)
Pussz
Megjegyzés küldése