Én szokás szerint nagyon örültem Nekik, produkáltam Magam rendesen, Vili a szokásos távolságtartó, de barátságos viselkedéssel közelített felém...
Persze volt olyan momentum amivel végképp levettem (ha csak pillanatokra is) a lábáról Vilit, ez pedig az etetés volt:
Itt éppen akár triciklis banditáknak is lehetne nézni minket:
Volt fagyizás is desszertként, persze mi babák, csak tölcsért kaptunk:
Itt pedig Anyával:
Végül, de nem utolsó sorban, pedig egy kép arról, hogy milyen jól megfigyelem, mivel, mit kell csinálni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése