Például mint vasárnap este...
Anya megcsinálja nekem a vacsorámat, jelen esetben májas kenyér... Apa miközben tálalja nekem, jelentőségteljesen megjegyzi, hogy menjek vacsorázni, mert NAGYON FINOM májas kenyeret kapok.... anya a megjegyzésre reagálván megkérdi Apát, Ő is óhajt-e vacsorázni, amire egy sóhajtásszerű igen a válasz... Anya tehát megcsinálja Apu adagját... Apa vacsija is tálalva, viszont időközben elfogyott Zsombor vacsorája, tehát kénytelen lesz Apa adagjához fordulni... tehát Anya újra nekiáll (illetve be sem fejezi) vacsorát gyártani, hogy pótolja az Apánál időközben elfogyott mennyiséget...
Mindehhez még engedjetek meg Nekünk még egy-két jellemző mondatot rólam és a barátságról és az éhezésről, amit az iker barátaink anyukája fogalmazott meg rendkívül frappánsan:
"Nagyon tetszik ez a két évesek „barátkozása” dolog. Érdekes, hogy mi alapján vonzódnak egymáshoz. Peti továbbra is Emese és Zsombi „rajongó”. Sajnos Emesét ritkán látjuk, viszont Zsombi fordult a szívében. Eddig csupa harcias szembefordulás volt, most meg totál kedvesen emlegeti. Ehhez az kellett, hogy Zsombi egyszer iszonyúan megéhezzen. (Zsombi egyébként néha akár komoly negyedórákat is kibír kaja nélkül, de azért jobb, ha akkor már csurran valami a szájába… azon a bizonyos napon - szánkózás közben - viszont a gyerekeim benyomták a háromnegyed kaja-adagját… így Zsombi egyszer csak az „éhhalál küszöbére” került. (ez valami nagyon keserves sírást jelentett…) Azonnal siettünk haza, és Petiben mintha valami „megfordult volna”… Hazáig mondta nekem, hogy siessünk, mert szegény Zsombi éhes, és majd ő ad neki fincsiséget… azóta minden játékába valahogy belefűzi Zsombit is. Ezt valahogy úgy képzeljétek, hogy ha a játékból ő a kukás, vagy a szippantós, akkor mondja, hogy „mi Zsombival elvisszük a szemetet…” Ja, nehogy félre értsétek!!!!!!!!! Peti szemében kukásnak lenni klassz dolog!!!!!!! Megtiszteltetés, ha valakit bevesz a csapatba… Még én se mindig lehetek kukás…"
Anya megcsinálja nekem a vacsorámat, jelen esetben májas kenyér... Apa miközben tálalja nekem, jelentőségteljesen megjegyzi, hogy menjek vacsorázni, mert NAGYON FINOM májas kenyeret kapok.... anya a megjegyzésre reagálván megkérdi Apát, Ő is óhajt-e vacsorázni, amire egy sóhajtásszerű igen a válasz... Anya tehát megcsinálja Apu adagját... Apa vacsija is tálalva, viszont időközben elfogyott Zsombor vacsorája, tehát kénytelen lesz Apa adagjához fordulni... tehát Anya újra nekiáll (illetve be sem fejezi) vacsorát gyártani, hogy pótolja az Apánál időközben elfogyott mennyiséget...
Mindehhez még engedjetek meg Nekünk még egy-két jellemző mondatot rólam és a barátságról és az éhezésről, amit az iker barátaink anyukája fogalmazott meg rendkívül frappánsan:
"Nagyon tetszik ez a két évesek „barátkozása” dolog. Érdekes, hogy mi alapján vonzódnak egymáshoz. Peti továbbra is Emese és Zsombi „rajongó”. Sajnos Emesét ritkán látjuk, viszont Zsombi fordult a szívében. Eddig csupa harcias szembefordulás volt, most meg totál kedvesen emlegeti. Ehhez az kellett, hogy Zsombi egyszer iszonyúan megéhezzen. (Zsombi egyébként néha akár komoly negyedórákat is kibír kaja nélkül, de azért jobb, ha akkor már csurran valami a szájába… azon a bizonyos napon - szánkózás közben - viszont a gyerekeim benyomták a háromnegyed kaja-adagját… így Zsombi egyszer csak az „éhhalál küszöbére” került. (ez valami nagyon keserves sírást jelentett…) Azonnal siettünk haza, és Petiben mintha valami „megfordult volna”… Hazáig mondta nekem, hogy siessünk, mert szegény Zsombi éhes, és majd ő ad neki fincsiséget… azóta minden játékába valahogy belefűzi Zsombit is. Ezt valahogy úgy képzeljétek, hogy ha a játékból ő a kukás, vagy a szippantós, akkor mondja, hogy „mi Zsombival elvisszük a szemetet…” Ja, nehogy félre értsétek!!!!!!!!! Peti szemében kukásnak lenni klassz dolog!!!!!!! Megtiszteltetés, ha valakit bevesz a csapatba… Még én se mindig lehetek kukás…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése