Koccintás

Minden kedves blog olvasómnak boldog új évet kívánok!

Anyuékkal este átmentünk a kedvenc "sréhszembeszomszédunkhoz" Balázs dácsiékhoz (ahogy én mondom) és koccintottunk az ó- és újév örömére... én speciel egy nagyon finom málnahabos sütivel...

Lekváros gofri

Nagyon finom lett, Anya új gofrisütőjével készült... én meg a gulyásleves után, boldogan és jó maszatosan fogyasztottam...

Intim szitu

Anya nem szeret rólam intim szituációban készült képeket felrakni, de szerinte ez olyan vicces... (egyébként nem értem, hogy mi ezen a vicces, hiszen én is csak a szülői mintát másolom... :-))

Mint hal a vízben...

Apával nagyon szeretek fürdeni... már csak azért is, mert minden kényelmemet kiszolgálja... szóval ez az élet, kérem szépen:

Délutáni szieszta

Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha megosztom Veletek, hogy a délutáni szieszta néha nem csak nekem délutáni szieszta... egyik ilyen nap, mikor felfedeztem, hogy Apa még nálam is hamarabb a szieszta helyszínéül szolgáló szülői ágyban hever... gyorsan fogtam kedves teve barátomat és én is bekúsztam a takaró alá... és bár néha szeretek az ősökkel aludni, inkább átmentem az én kis kényelmes ágyikómba...

Ég a gyertya ég

Amennyiben rajtam múlik biztos nem, ugyanis új hobbim a gyertyafújás... először ikerbarátainknál láttam a technikát, majd miután kiszúrtam, hogy karácsonykor az egységnyi helyen fellelhető gyertyák száma megnövekszik, így állandó napi programunkká vált a gyertyafújás...

Almás

A napokban mi is voltunk almakoncerten... na nem ugyanolyan apropóból, mint Vilmos barátom, de végre mi is eljutottunk megint... egy kicsit meg voltam illetődve, de aztán közel a színpadhoz először egyből majdnem szétkaptam a zenepultot (hiába apu hangmérnöki vére)... majd sikerült feloldódnom és a végén még tapsolnom is, pláne az általunk is agyonhallgatott számok után (helikoffer és szülinap)

Nagyszülős ünneplős

25-én a Varga Családhoz voltunk hivatalosak, ahol a finom ebéd és alvás után:

következett az ajándékbontás, ahol én minden csomagra közöltem, hogy a babáé, de a csomagolópapírt pl. nagyon bőkezűen osztogattam:

Igazából az volt a szuper, hogy már minden asztalhoz ugyan babaszékben, de úgy igazból odaülhettem.... Laci papiéknál 26-án ugyan először csak egyedül ültem, mert én már olyan éhes voltam, hogy nem bírtam mindenkit megvárni:

Persze az ünnepi menü mindenhol nagyon finom volt (bár ez az elkapott pillanat nem ezt tükrözi:-)):














Köszönet Mindenkinek a csodálatos ajándékokért és a kis meghitt ünneplésekért - cserébe bónuszképként egy kis árnyékos csontrágós fotó:

Karácsony

Először is minden kedves blog-olvasómnak Kellemes Ünnepeket kívánunk!

Egy kis beszámoló...
Szentestén Peti is csatlakozott hozzánk és a délutáni alvásom után egy kicsit még fent kellett maradnom éppen vmelyik ősömmel, aki nem rohangászott, majd egyszer csak elsötétült minden, felcsendült a csengő és egy kellemes dallam és lemehettem végre...

Az egész lakásban sötét volt és csak a gyertyák és a karácsonyfa világított... az első szavam az volt, hogy karácsony... :-) szóval "vágtam", hogy mi van :-)
És persze csodálattal töltött el:


















Itt éppen a csillagszórókat csodálom és mutogatom:


















A kis meghitt ünnepi asztalunk:


















Az ajándékbontás is borzasztóan izgalmas volt és már nem csak a papírt élveztem:


















Itt pedig a szenteste bónuszképe, a jamaicai bobcsapat tagságára gyúrva:

Sütigyár

Amikor egy üzlet egyszer beindul... ma a zserbógyártás volt soron, de nem is ez volt a legizgalmasabb, hanem a dió, illetve annak megdarálása... Anyaci (mostanában így hívom az ősöket: Anyaci és Apaci) előszedte azt a csodálatos nagy gépet... én meg kedvemre pakolhattam bele a diót és kezelhettem a gombokat... mit mondjak??? odavoltam... és nem is értem Anya eddig hogyan boldogult nélkülem:

Egy vacsora Vidáéknál

Például mint vasárnap este...
Anya megcsinálja nekem a vacsorámat, jelen esetben májas kenyér... Apa miközben tálalja nekem, jelentőségteljesen megjegyzi, hogy menjek vacsorázni, mert NAGYON FINOM májas kenyeret kapok.... anya a megjegyzésre reagálván megkérdi Apát, Ő is óhajt-e vacsorázni, amire egy sóhajtásszerű igen a válasz... Anya tehát megcsinálja Apu adagját... Apa vacsija is tálalva, viszont időközben elfogyott Zsombor vacsorája, tehát kénytelen lesz Apa adagjához fordulni... tehát Anya újra nekiáll (illetve be sem fejezi) vacsorát gyártani, hogy pótolja az Apánál időközben elfogyott mennyiséget...
Mindehhez még engedjetek meg Nekünk még egy-két jellemző mondatot rólam és a barátságról és az éhezésről, amit az iker barátaink anyukája fogalmazott meg rendkívül frappánsan:
"Nagyon tetszik ez a két évesek „barátkozása” dolog. Érdekes, hogy mi alapján vonzódnak egymáshoz. Peti továbbra is Emese és Zsombi „rajongó”. Sajnos Emesét ritkán látjuk, viszont Zsombi fordult a szívében. Eddig csupa harcias szembefordulás volt, most meg totál kedvesen emlegeti. Ehhez az kellett, hogy Zsombi egyszer iszonyúan megéhezzen. (Zsombi egyébként néha akár komoly negyedórákat is kibír kaja nélkül, de azért jobb, ha akkor már csurran valami a szájába… azon a bizonyos napon - szánkózás közben - viszont a gyerekeim benyomták a háromnegyed kaja-adagját… így Zsombi egyszer csak az „éhhalál küszöbére” került. (ez valami nagyon keserves sírást jelentett…) Azonnal siettünk haza, és Petiben mintha valami „megfordult volna”… Hazáig mondta nekem, hogy siessünk, mert szegény Zsombi éhes, és majd ő ad neki fincsiséget… azóta minden játékába valahogy belefűzi Zsombit is. Ezt valahogy úgy képzeljétek, hogy ha a játékból ő a kukás, vagy a szippantós, akkor mondja, hogy „mi Zsombival elvisszük a szemetet…” Ja, nehogy félre értsétek!!!!!!!!! Peti szemében kukásnak lenni klassz dolog!!!!!!! Megtiszteltetés, ha valakit bevesz a csapatba… Még én se mindig lehetek kukás…"

Nagy láb...

Anya szerint koromhoz képest igen jó méretekkel rendelkezem... de azért Apa 46-os cipőjét felpróbálni mégiscsak túlzás... pláne ehhez a ruházathoz:

Mézes krémes és a C vitamin esete

Vasárnap reggel anyával nekiálltunk a mézes krémes elkészítésének... én persze szorgos kuktája voltam, mint mostanában egyre gyakrabban....
Meglátván a citromot, aminek a héját belereszeltük a süteménybe, rögtön magamhoz vettem az e havi C vitamin adagomat:

Itt pedig a maszatolás csúcsán éppen:


















Egyébként a sütemény "széle" nagyon finom lett :-) (kérdés, hogy karácsonyra marad-e közepe???)

Kellemes adventi készülődést mindenkinek

Anya itt ugyan csak egy szimpla krumplis tésztát készít, de azért mi is az adventi készülődés közepén vagyunk....

Mint a moziban

A kedvenc alma klippjeimet és Vili barátomat nézem bőszen:

Mézeskalács

Szerdán délelőtt nagy mézeskalács gyártó- és sütő partira voltunk hivatalosak barátainkhoz... ugyan Jancsi és Juliska házát nem tudtuk reprodukálni, de így is nagyon ügyesek voltunk:














Persze mindeközben játszottunk is rengeteget, engem főleg egy csodás mosógép nyűgözött le, de a játéktartó akrobatikus megmászása is egészen lázba hozott, ami így nézett ki belülről:


















és kívülről:

Tudomány

Két napja elmarad a szokásos délelőtti 2-3 órás szabadtéri létünk, így a lakásban kell kénytelen behoznom a mozgáshiányomat... és érdemeben még nem sikerült lefotózni, illetve videjózni, mert ez úgy az igazi, de ma Anyát az ugrálós tudományommal szórakoztattam... ami azért vicces, mert mindezt majdnem derékszögben adom elő, félő hogy lesz néha orrabukásos végeredménye is a dolognak, de azért ez szép teljesítmény...

Karácsonyi nagybevásárlás (kép nélkül)

Ami hála anyunak és nagyinak, no meg papinak nélkülem telt, ugyanis, amíg anya és nagyi hősiesen intézték, amit kell, addig mi Lali papival szórakoztunk remekül...

Megtanultuk az ébresztőóráját beállítani és a pittyegéstől minden egyes alkalommal irtó boldog voltam. Voltunk kint megnéztük a csip-csip madarak hogy eszik a kitett eleséget, illetve jókat kopogtunk a lambériával borított lépcső alján is... és az ebéd, hagymás krumpli és fasírt, egyszerűen mennyei volt.
Amikor elfáradtam, mivel ilyenkor azért hiányolom Anyát, nem mentem be a saját külön bejáratú kis szobámba, illetve ágyamba, hanem a nappaliban található ugribugri kanapén hajtottam álomra a fejem, míg Papa a saját kanapéján szendergett egy kicsit...
Anya és Nagyi órák múlva kerültek csak elő, akkor még szórakoztattam a nagyérdeműt egy kicsit majd elindultunk Apáért... végszóra még 'csü (Öcsü) is befutott, akinek már csak a kocsiból örültem, de akit rengeteget emlegetek a Varga Család kapcsán...
Minden esetre olyan jó volt, hogy még ma reggel is emlegettem Papát...

Misi és Boti

Ma délután ismét barátkozni voltunk Misinél és Botinál. Azt hiszem Misi nevében is bátran állíthatom, hogy remekül szórakoztunk, a legjobban a helikofferja és a dömperje tetszett... és ezzel a két szállító járművel játszottuk a legjobbakat:































Boti igen békés babának tűnt.... azt hiszem vele majd úgy egy év múlva fogunk többet játszani :-)

Télapó

Anya már hetek óta emlegette ezt a piros ruhás valakit, meg a rénszarvasokat, meg a szánt, meg a virgácsot és az egyéb járulékos dolgokat.... sőt idén is úgy volt, hogy megyünk mikulás ünnepségre, de aztán ez elmaradt... viszont így örültem reggel, amikor megláttam, hogy nálunk is járt a mikulás:


















Az ajándék pedig ez a nálam is magasabb maci és egy pár jól megérdemelt dió és virgács volt (amit persze azzal a lendülettel szedtem darabokra, így később a porszívó martaléka lett)...

Vidéki gyerek pesti játszótéren...

Vasárnap Andris nagybácsikám névnapját ünnepeltük, isten éltesse még egyszer sokáig... ennek keretében meglátogattuk a nagyiéktól két utcányira lévő játszóteret... most mondhatnám, hogy maga a játszótér szuper izgalmas volt és bár az volt....
































De... mégiscsak a legizgalmasabb az egységnyi idő alatt látott buszok és fellelhető gyönyörű narancssárga szemetesek száma volt:

Fülhallgató

Mostanában kizárólag fülhallgatón keresztül vagyok hajlandó zenét hallgatni... de legszívesebben nem is zenét hallgatok, hanem Vili baba videóját nézem meg napi tízszer (amikor a családot sorolja fel), szóval ha egyszer végre eljutunk Viliékhez, teljesen perfekt leszek a családtagjaikból...

Dagasztás

És a tészta csak dagad és dagad... és szépen megkel finom kalácsnak... pláne, ha Anyának ilyen jó kis kuktája van:

Engedjenek kiiii

No nem is, ez a kép egyébként egy szuper trambulinban készült a barátainknál, ahova a mai szánkózásunk után beugrottunk még egy kicsit ugrálni....

Szánkózás II

Még biztos sok ilyen beszámoló lesz, de a mai szánkózás is egyszerűen szuper volt, ma hamarabb kiértünk, tehát kb. 3 órát tuti kint voltunk, két anyuka, három szánkó, négy gyerek.

Útközben szuper hóembert találtunk (minden tisztelet megérdemel az aki épített egy ekkora hóembert):

És ami ma nagyon jó volt még, hogy találtunk egy elég forgalommentes helyet, megfelelő mélységgel bíró dombbal, amint pont jól lehetett csúszkálni.
Itt én csúszok Patrikkal, aki már óvodás nagyfiú és volt olyan kedves velem csúszkálni:















Itt pedig az ikrek és anyukájuk, na ez volt ám a nagy mutatvány, de legalább a gyorsulással nem volt gond :-)

Anyának volt ma egy igen "gyerekközeli" élménye is, tudni illik a hóemberhez történő érkezés előtt az ikrek anyukájának gyorsan el kellett szaladnia a nem túl messze lévő házukhoz, mert a riasztó megszólalt, így Anyu ott maradt 4 kisemberrel...

Amiből hárman elindultunk megnézni a hóembert, Ákos azonban úgy döntött, hogy anyukája után indul... így aztán mi hárman leparkoltunk középen, megnéztük Anya hogy tud sprintelni Ákos után.... én azért tuti, ami tuti elindultam Anyu után Peti meg úgy döntött, hogy azért csak elindul megnézni a hóembert... szóval izgalmas pár perc volt :-) végül aztán persze csak egymásra találtunk egy kis teázás ürügyén és Kriszti anyuka is befutott pár percen belül...

Szánkózás

Ma a "nagy" hóra tekintettel kisbarátainkkal elmentünk szánkózni, az igazi azt hiszem holnap lesz, hiszen Anya elmondása szerint míg aludtam egész délután esett a hó és este is folytatta, szóval holnap újabb havas beszámoló következik, de addig is néhány mai fotó:














Itt éppen Larával, aki volt olyan kedves és előreengedett a bob kormányához :


















Hátul annyira nem szerettem ülni, de az is jó volt:














A kis csipet-csapat (mínusz két anyuka):













Itt pedig a képpel ellentétben üresen húztam a bobot és itt éppen arra várok, hogy meggyőzzük Petit, hogy nem tudom elhúzni, mert nehéz és kevés a hó :-)

Péteréknél (és egy majdnem Kolompos koncerten)

Szombaton PéterNagybácsimhoz voltunk hivatalosak ebédre. Először kicsit megilletődött voltam, bár a lift nagyon tetszett és a lakásra is emlékeztem, hiszen itt lakott Irma Dédi... de aztán hamar feloldódtam, pláne, hogy igen hamar eljött az ebéd ideje... az én sárgaborsómat ugyan Anya főzte, de úgy hallottam a felnőttek is igen finomat ettek handmade by Nelli :-):














Ebéd után alvás következett volna, de hiába az elcipelt utazóágy, nem sikerült az altatás, inkább a lakást fedeztem fel, közte a rengeteg "retró" dologgal és utána boldogan játszottam vele a kellemes társaságban:

Eredeti program szerint persze ebéd után aludtam volna egy jót, míg a felnőttek kanasztáznak és 5-től volt hirdetve Kolompos táncház a Fonóban, egészen sokáig még a kocsiban is úgy tűnt tartani tudjuk a tervet a kevés alvás ellenére, de aztán kb 5 perccel az érkezés előtt én elaludtam és mire odaértünk a szülők hátranéztek az alvó fejemre , összemosolyodtak és hazaindultunk... sebaj majd legközelebb :-)

Öntözés

Imádok kannával is locsolni, de a tél beálltával az öntözőszeretetem Apa locsolására korlátozódik a kádban: